Gyerekkönyv

A mechanikus szerkezetek és az élő szervezet működése közötti hasonlóság már a XVII-XVIII. század óta foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Nemcsak ügyes kezű mesterek próbáltak meg embert utánzó szerke-zeteket alkotni. A filozófusok is úgy vélték, hogy az emberi, állati szervezet a gépekhez hasonlóan működik, ezt bizonyítja Descartes vagy az orvosi pályát folytató de La Mettrie filozófiája is. Nagyszerű példái ennek az érdeklődésnek azok az óraművek, amelyek szenteket, homokórájukkal az elmúlásra emlékeztető halálfigurákat és más szimbolikus alakokat vonultatnak fel. Az olyan csodálatos alkotásoknak pedig, mint a velencei ütőszerkezetes harang, amelyet mórok kondítanak meg vagy a prágai Orloj, mind a mai napig sok bámulója akad. Talán azért is akkora az érdeklődés, mert a kiemelkedő technikai alkotások megszületését gyakran titokzatos mesék fonták körül...
Philip Pullman történetének helyszíne, Glockenheim, a német romantika hangulatát idézi. A cselekmény több szálon fut, és az események pontosan illeszkednek egymáshoz, akár egy óra alkatrészei. Fritz, az író felolvasást tart a városka fogadójában összesereglett hallgatóságnak. Elbeszélése olyan megtörtént eseményen alapul, amely évekkel korábban élénken foglalkoztatta a környék lakóit: Ottó herceg gyermeke meghal, és az apa mindenáron trónörökösről akar gondoskodni. Dr. Kalmeniust, a kitűnő a mestert kéri meg, alkosson számára egy mesterséges gyermeket. A titokzatos Kalmeniusról úgy hírlik az ördöggel cimborál. Akik ismerik, azt állítják, ő a legeszesebb ember egész Európában. Élet és halál misztériuma foglalkoztatja, és olyan szerkezeteket készít, amelyek mindenben képesek utánozni az embert, énekelnek, beszélgetnek vagy sakkoznak. Filozófiáját a doktor saját mesterségéből vezeti le: életünk egy óramű, amelyet ha elindítunk, befolyást gyakorolunk a jövőre. Fritz addig tudja mesélni a történetét, amíg dr. Kalmenius meg nem jelenik a Fehér Ló fogadóban. Ettől kezdve minden nagyon is valóságossá válik, és Fritznek nincs többé hatalma saját elbeszélése felett, mint író megbukik, és távozni kényszerül a városból.
Karl, az órásinas nem tudja összeállítani azt a szerkezetet, amely a mestermunkája lenne, és Glockenheim nevezetes óráját díszítené, amelyben több mint száz figura mozog. Hogy a fiatal inas ne maradjon szégyenben, dr. Kalmenius átengedi neki egyik legkiválóbb alkotását, az Acélszív lovagot. Karl hírnevet, vagyont, dicsőséget akar szerezni, és amikor együtt látja a doktor két, egymással nagyon is ellentétes célból készült remekművét, a bájos herceget és a pusztításra született lovagot, választania kell. Híres mesterember akar lenni vagy inkább a Gonosz segítségével kívánja valóra váltani terveit. Döntése - ahogy a történetből kiderül - végzetes lesz a számára. Bár a regény végén a szálak összefutnak, a szereplők előtt mégsem tárul fel minden összefüggés, és az olvasó számára is marad néhány rejtély.
Az elbeszélés feszes szerkezetű és nagyon átgondolt. Ebben a kisregényben semmi sem történik véletlenül, a legkisebb jelenetnek is végzetes következményei lehetnek. Pullman műve Jules Verne Zakariás mesterét vagy Herman Melville szerencsétlen toronyépítő Bannadonnájának sorsát idézi, irodalmi párhuzamai ellenére mégis ízig-vérig eredeti műről van szó. A szerző néhány mondatban is képes találóan ábrázolni a regény szereplőit. A mogorva Karl és Fritz, a két kudarcot vallott alkotó kitűnően jellemzett figurák. Különös, rejtélyes alakja a történetnek dr. Kalmenius, de még az olyan mellékszereplők is kitűnően megrajzolt karakterek, mint a lélek testben elfoglalt helyéről elmélkedő udvari orvos-filozófus, vagy a csinos, csak a küllemével foglalkozó Mariposa hercegnő.
Mind az embergép kultúrtörténete, mind az óra szimbolikájának végiggondolása messzire vezetne. Az elbeszélések azonban minden korban arra figyelmeztették az embert: ha a Teremtő művével kíván versenyezni, és tudása gőggel párosul, szükségszerűen buknia kell. Aki kezébe veszi ezt a misztikus, romantikus hangulatú kisregényt, nemcsak nagyszerűen fog szórakozni, de el is tűnődhet azon a felelőségen, amellyel az alkotó tartozik tulajdon művének és környezetének. Philip Pullman A tökéletes óramű című munkáját Smarties Gold díjjal és a Carnegie-éremmel jutalmazták. (A könyvet a Passage kiadó jelentette meg.)